Gyergyószentmiklós (Románia)

Hargita megye harmadik legnagyobb városa a Gyilkos-tó, a Békás-szoros és az egykori, „ezeréves” magyar határ közelében, magyar falvak gyűrűjében fekszik. A 17. század óta jelentős örmény kisebbség is él itt.

Az 1994-ben Belváros-Lipótvárossal kötött testvérvárosi szerződés lehetővé teszi a két település szorosabb együttműködését. A természeti adottságokat kihasználva, Belváros diákjai többször vettek részt gyergyói sítáborozásokon. Itt szoktak vendégeskedni a csíksomlyói zarándoklat résztvevői, december 6-án pedig a város védőszentjének, Szent Miklósnak a napját ünneplik közösen. Többek közt Belváros-Lipótváros támogatásával épült fel Gyergyószentmiklós új, Munkás Szent József nevére szentelt katolikus temploma.

1994 óta

A Maros felső folyásánál elterülő magas fekvésű Gyergyói-medence a környező hegyekkel az Románia egyik sajátos néprajzi tája, ahol széles lehetőség nyílik az ember és környezete viszonyának megtapasztalására.

Gyergyó a székelység településeinek egyik legzártabb, földrajzilag egyik legelkülönültebb része, mely mindig megfelelő védettséget biztosított az itt élő embereknek.

Gyergyó nevét sokféleképpen származtatják, vannak kik Georgiától, vagyis e tájról jött őseink visszaemlékeztetésétől eredeztetik. Pray szerint Szent György latin nevéből, Losteiner pedig attól, hogy az első odatelepűlőket vezető székely őst Györgynek hívták, s midőn tanyát és telephelyet kereső népe a Gréces tetőről meglátta a havasok kebelében rejtőzködő szép helyet, meglepetten kiáltott fel: György jó vagy , gyer jó. A Csíki krónika feljegyzései szerint Gyergyó legrégibb neve Hegyalja volt.

Számos régészeti lelet bizonyítja azt, hogy a Gyergyói medence ősidőktől fogva lakott terület volt.A csíki és gyergyói székelyekről már 1285-ben említést tettek, a tatárokkal szembeni tarkói ütközettel kapcsolatosan.

Gyergyóról az első írásos említés az 1332-i pápai jegyzékben található. Az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékek három, Gyergyónak nevezett településről szólnak Szentmiklósról, Alfaluról és Szárhegyről.

Természeti adottságain kívül Gyergyó rendkívül gazdag történelmi emlékben. Időrendi sorrendben említve a legfontosabb történelmi emlékek a következőek:

Erdély egyik legszebb reneszánsz stílusu kastélya a szárhegyi Lázár kastély, melyet freskók, domborművek díszítenek.E kastélyban neves történelmi személyiségek fordultak meg: itt nevelkedett Erdély legnagyobb fejedelme, Bethlen Gábor, öccsével Bethlen Istvánnal, de megfordultak itt Petru Rareo moldvai és Mihnea Voda havasalföldi fejedelmek is, valamint Kájoni János, aki a szárhegyi ferences kolostor alapítója.

Gyergyó történelmi emlékeinek egyik nevezetessége a gyergyószentmiklósi Both vára, melynek csúcsáról az egész környék attekinthető, ezért is építették ide a várat, a XIV században. A vár helyén ma egy kápolna áll.

Gyergyószentmiklóstól északkeletre emelkedik a gyergyói havasok legmagasabb hegye, Piritske, melynek igen fontos történelmi, védelmi és kereskedelmi szerepe volt az elmúlt századokban: itt bonyolódott le a Moldva és Gyergyó közti forgalom.

Gyergyó történelmi emlékeinek szerves részét képezik a régi köz- és magánépületei is. A gyergyóiak ittlétéről elsősorban a templomok vallanak.

A tárgyi bizonyítékok szerint az Alfalvi, XIV századbeli, gótikus stílusu templom az egyik legrégebbi templom a gyergyói medencében. A jelenlegi templom barokk stílusban épült, de egy román stílusu kő ajtókeret még most is őrzi a francia szerzetesek munkáját.

A gótikus stílus jegyeit hordozza, a Fogarassy György építészmester vezetésével épült gyergyószentmiklósi katolikus templom is. A szárhegyi katólikus templomon szintén jelentős középkori elemek találhatóak. Történelmi emlékeket őriz a gyergyószentmiklósi barokk stílusu múzeum valamint a régi plébánia épülete is.

Gyergyószentmiklós történeti néprajzában sajátos színfolt és a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés szempontjából nagy jelentőségű az örménység itteni megtelepedése és tevékenysége. A XVII században a belső harcok és a török támadások hatására számos örmény család hagyta el Moldva városait, és főként a kereskedelmi szempontból vonzó erővel bíró helyeken, elsősorban a Keleti-Kárpátok átjárói mellett telepedtek meg. Így jött létre a XVII században a gyergyószentmiklósi örmény telep , fellendítve az egész gyergyó medence ipari és kereskedelmi életét. Az örmények itteni megtelepedésének fontos bizonyítéka a gyergyószentmiklósi örmény templom, mely a reneszánsz stílusu kiskapu kivételével teljes egészében barokk stílusu épület.

Gyergyó története az erdővel vívott küzdelem története. Az erdő nagymértékben hatott a vidék fejlődésére.Gyergyó lakosságának fő kereseti forrása a fakitermelés, deszkametszés, tutajozás, az állattenyésztés és földművelés volt.

A gyergyóiak történelmének jellegzetes tulajdonsága volt mindig a szabadságért való küzdelem. Gyergyó lakossága részt vett a kuruc mozgalmakban, a tatárok elleni harcokban, ahonnan a Tatárhágó elnevezés származik, II. Rákoczi Ferenc fejedelem vezette felkelésben. Gyergyó lakossága kitűnt az 1848-as forradalomban, kiknek katonai erejére Bem tábornok is számított.

Gyergyó történelme szerves részét képezi a magyar nép, pontosabban a székelység történelmének.

Gyilkos-tó legendája

Valamikor élt itt egy csodálatosan szép lány, Fazekas Eszter. Haja fekete volt, szeme szürkészöld, mint a Szármány oldalán nőtt ezüstfenyő, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Eszter egyszer elment a gyergyószentmiklósi vásárba.

Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, aki házat is tudott ezermesterkedni, meg szekeret faragni.

Ahogy szemük összevillant - és mert a szerelem hirtelen jön és szíven üt mint a villám - nyomban meg is szerették egymást. A fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek a tükröspogácsa melléés megkérte, hogy legyen a mátkája.

Esküvőre azonban nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány csak várta, várta. Esténként agyagkorsójával kiment a csobogóhoz, és ott sóvárgott hosszú félórákon át szerelmese után. Még a hegyeknek is meglágyult a szíve a lány sóhajtozásaitól, fájdalmas szép énekétől.

Történt azonban, hogy egyik vasárnap délután meglátta Esztert ara jártában egy zsiványvezér. Azonnyomban nyergébe emelte és vágtatott vele, mint a szélvész a Kis Cohárdhoz, az ezerarcú sziklák közé ahol tanyája volt. Aranyát, ezüstjét ígérte a lánynak, gyémántos palotát akart építeni neki, csakhogy megszeresse.

De Eszternek nem kellett sem a kincs, sem a gyémántos palota, csak a régi mátkája. Azt várta vissza, amikor felkelt a nap, akkor is, amikor behunyta szemét a világ. Feldühödött a zsivány, és erőnek erejével akarta kényszeríteni Esztert, hogy legyen a felesége.

Eszter a hegyekhez kiáltott segítségért.

Sikolyát megértették a sziklák, és hatalmas záporral, mennydörgéssel válaszoltak, majd megindultak lefelé a völgybe, iszonyatos földindulással, maguk alá temettek mindent, a lányt is, a zsiványt is.

Így keletkezett a Gyilkostó, amely, ha napsütésben belenézel, szürkészöld, mint Eszter szeme.

A Gyilkostó elnevezést egy másik monda azzal hozza összefüggésbe, hogy a leomló szikla maga alá temette az ott legelésző juhnyájat pásztorostól, kutyástól, szamarastól.
Az összegyűlt víz a vértől piroslott, azért nevezték eleinte Vörös-tónak és Gyilkostónak egyaránt.

...ahogy a szárhegyi Máthé Róza mesélte

A testvérváros honlapja: www.gheorgheni.ro